A DICSŐSÉG ÖSVÉNYEI

„A dicsőség ösvénye a sírba vezet” – Thomas Gray híres verssora a háborúk egyik legfőbb veszélyét jelentő becsvágyról saját pályáján is intő tanulságként szolgált a fiatal Stanley Kubricknak, aki saját gyártású film noirjai után (A gyilkos csókja, A gyilkosság) máris egy hollywoodi filmcég megbízásá-ban forgathatta le komoly költségvetésből és nemzetközi sztárokkal (Kirk Douglas, Adolphe Menjou) első nagysikerű művét. A film alapjául szolgáló regényt gyermekkori olvasmányai közül választotta: főhőse egy védőügyvédből lett francia ezredes, aki az első világháború lövészárkainak poklában úgy dönt, visszatér eredeti szakmájához és egy hadbírósági tárgyaláson vállalja három katonája védelmét, akiket egy reménytelen támadás kudarcát követően feletteseik gyávaság vádjával kívánnak kivégző-osztag elé állítani – hogy példát statuáljanak a valódi bűnös felelősségre vonása helyett.

GYILKOSSÁG

„A gengszter és a művész egykutya az emberek szemében” – hangzik el Stanley Kubrick első holly-woodi filmjében, aki ezzel a rafinált rablástörténettel bizonyíthatta be rátermettségét a filmgyártás (al)világában. A Los Angeles-i lóversenypálya pénztárát merész akcióval kirámoló bűnöző, válogatott szakember-gárdája élén, korábban példátlan bűntettet hajt végre – ám hiába a hajszálpontosan kidol-gozott terv és a profi munkatársak, a könyörtelen véletlenek és kiszámíthatatlan szenvedélyek ezúttal is keményebb ellenfélnek bizonyulnak minden hatóságnál. A cselekményvezetésében, karakterrajzaiban és látásmódjában csupán a gengszter-noir klasszikusaihoz (Kísért a múlt, Gyilkosok) fogható A gyilkosság az 50-es évek egyik legkiválóbb bűnügyi filmje, amelynek forgatókönyvét a korszak első számú krimi írója, Jim Thompson (Svindlerek, A gyilkos bennem) jegyzi. Egyszerre örökérvényű műfaji remekmű és különösen erőteljes művészi önvallomás: a Gyilkosság helye ott van a Keresztapa, a Bonnie és Clyde és a Szemtől szemben mellett a szerzői gengszterfilmek piedesztálján.

A GYILKOS CSÓKJA

„Vigyázzon, hová lép” – figyelmezteti a tábla Stanley Kubrick hőseit első (hivatalosan bemutatott) nagyjátékfilmjében, emlékeztetve őket, hogy csupán figurák egy Manhattan-méretű sakktáblán, ahol minden lépésüket szigorú szabályok határozzák meg és bármelyik pillanatban leüthetik őket. A klasszikus film noirból ismerős lecsúszott bokszoló egy vesztes mérkőzés után megmenti erőszakos főnö-kétől a szemben lakó táncosnőt, majd a közösen eltöltött éjszaka után együtt próbálnak kilépni életük kényszerpályájáról.
A mindössze 26 éves Kubrick érett mesterműveihez hasonló vizuális precizitással ötvözi a korabeli sajtófotók szikár, nyers realizmusát az 50-es évek amerikai bűnfilmjeinek látványos noir-stílusával. Szimmetriákra, párhuzamokra épített matematikai szerkezete kifejezően jeleníti meg a modern nagy-városi élet mechanikus rendjébe szorított egyéniség kiszolgáltatottságát.